Kivezetés a kréta-kor zsákutcáiból
Kivezetés a kréta-kor zsákutcáiból
2018 Február 04.

Katasztrófa, ami a hazai oktatásügy területén tapasztalható. Az iskoláink a kormányzat által eröltetett értékelési mérési őrületben szenvednek. Mintha nem is a gyereket, hanem elsősorban az aktuális politikai hatalmat kellene szolgálnia az iskoláknak. 

Alapvető újragondolásra lenne szükség. Az új szemlélet értelmében a gyermek kerül a középpontba.

"Az a társadalom, amelyik legkorábban képes lesz felhagyni a standardizálással, vagyis a gyerekek egy kaptafára való alakításával, az két-három generáció múlva a világ leggazdagabb országa lesz, mert a kreativitás olyan előnyökben részesíti majd." Taylor Gatto

A gyerekek hatalmas tudásvággyal születnek. Már minden szükséges motiváció megvan bennük. Azonban az általános oktatási modellt arra a hamis elképzelésre alapozták, mely szerint minden viselkedési forma befolyásolható, jutalommal és büntetéssel, és arra, hogy létezik egy olyan objektív tudásanyag, amit mindenkinek tudnia kell ahhoz, hogy művelt személy legyen.

A demokratikus iskola-modell segít abban, hogy a gyerekekből olyan önálló személyiség váljon, akik pontosan tudják kicsodák, és mit akarnak az életben. A szabad iskolákban végzettek hisznek abban, hogy minden problémára van megoldás, és elég magabiztosak ahhoz, hogy tudják, maguk is rá tudnak jönni dolgokra. Így, amikor akadályokkal találják magukat szembe, addig próbálkoznak különféle megoldásokkal, szükség esetén akár segítséget is kérve, amíg elérik a céljukat.

A szabad iskolában tanuló gyerekekben megmarad az érzés, hogy tanulni jó és izgalmas. Számukra a tanulás az élet része, és nem csak valami, ami kötelező, és aminek elmulasztásáért büntetés jár. Azért tanulnak, mert egyszerűen élvezik. 

A teljesen demokratikus iskolákban, a diákok végrehajtói hatalommal bírnak saját tanulásuk kormányzása felett és minden más felett is, amely arra hatással lehet, ideértve az iskola működtetését, az órarend összeállítását, a tanterv megalkotását, az értékelést, az eszközök kiválasztását és még a tantestület alkalmazását illető kérdéseket is. Úgy tűnhet, a demokratikus iskolák a hagyományos, felnőttek által irányított oktatás minden felett rendelkező jellegével szöges ellentétben áll. Sok tekintetben ez így is van.

Ám mindemellett a demokratikus iskola éppen azoknak az elveknek a gyakorlati megtestesülése, melyeket az iskolarendszer mindenütt hirdet: önállóságra nevelés, sokoldalúság kialakítása; a másik emberre odafigyelni képes, emberies, a társadalom számára hasznos munkát végző emberek felnevelése a cél. Ám akkor miben és miért annyira eltérőek mégis a demokratikus iskolák a hagyományostól? Íme a négy sarkaltos pont:

1. A tanulás természetes folyamat. Az emberi lény rendkívül kíváncsi, a gyerekeket végtelenül izgatják az őket körülvevő világ dolgai. Imádnak tanulni és akarnak is tanulni. A dolgok keserves iróniája, hogy miközben átküzdik magukat az iskolákon, sokukból teljesen kivész a tanulás iránti vágy. Túl sok gyerek fásul bele vagy merül ki idegileg a tanulmányai során. Ennek egyik fő oka az, hogy a hagyományos oktatás rituáléi egész más ritmust diktálnak, mint a természetes tanuláséi. A demokratikus oktatás azt tűzi ki célul, hogy a tanítás a természetes tanulás ritmusához alkalmazkodjon, csillapítván a gyerek tanulásra való természetes szomját. Mindez más utakra vezeti a tanmenetet és annak íróját, a tanítást és a tanítót, a napirendet és annak előíróját.

2. A tanulás nagy mértékben közösségi jellegű folyamat. Persze maga a dolgok elsajátítása egyénileg történik, de a gyerek számtalan dolgot tanul meg az őt körülvevő emberektől. Vegyük csak a nyelvet. A kisgyermek gyorsan magába szívja azt a beszélt nyelvet (vagy nyelveket), amelynek környezetében leginkább ki van téve, beleértve a helyi dialektusokat vagy akcentusokat. Miközben a gyerek elsajátítja a nyelvet, magába szívja az adott közösség értékeit, meggyőződéseit és viselkedési formáit. 

A hagyományos iskolában a gyerekeket egyénileg oktatják és mérik fel – egy versenyen alapuló osztályozási rend alapján. Csoportokban tanítják őket, de nem kezelik őket csoportként. A demokratikus iskolák ízig-vérig közösségi intézmények, ahol egymással való közreműködésre és a közös felelősségérzet kialakítására nevelnek. 

3. A gyerekeknek joguk van saját életüket és tanulmányaik körülményeit érintő kérdésekben döntéseket hozni. A hagyományos iskolákban ezekben a kérdésekben a felnőttek mondják ki az utolsó szót, a diákok csak végrehajtják a nekik előírt programot. Bizonyos kérdésekben van választási lehetőségük, de a fő csapás előre ki van jelölve, és senkit nem érdekel, ki lesz az, akinek azt majd be kell járnia. A demokratikus iskolák másféle elv alapján működnek: ha a gyerek számára megelőlegezzük a bizalmat és feladatot bízunk rá, nagyon is képesek lesznek okos döntéseket hozni a tanulásukat meghatározó kérdésekben, sőt, ez a jog meg is illeti őket. Ez más színben tünteti fel a felelősség rendszerének hálóját, történetesen azt, hogy ki-mit döntsön el és ki helyett.

Az elmúlt kétszáz évben a tömegoktatás olyan formát öltött, hogy ma már nem tudunk az iskolára másképp gondolni, mint olyan intézményre, mely bizonyos állandó jellemzőkkel bír: padokkal berendezett osztálytermekkel, életkor alapján beosztott évfolyamokkal, tantárgyi felosztással és hierarchiával, felmérőkkel és vizsgákkal. Ám ezeket a jellemzőket a vezetők szokásai mentén alakítják ki és nem a tanulási folyamat mentén. A jól értelmezett iskola-fogalom inkább olyan emberek közössége, akik azért jönnek össze, hogy közösen és egymástól tanuljanak. A demokratikus iskolák magában a demokrácia céljaiban gyökereznek: szabadság, a boldogsághoz és az önkormányzáshoz való jog „a nép által és a népért”. Ha a társadalomban komolyan vesszük ezeket az elveket, akkor az iskolák gyakorlatába is át kell ültetni ezeket.

Sokakban felmerlhetnek kérdésként az alábbiak:

  • A demokratikus iskolák beválhatnak a tehetősebb középosztály kisebb magániskolákba járó gyerekei számára, de mi lesz a tömegintézményekbe járó hátrányos helyzetű gyerekekkel?
  • Az rendben van, hogy az idősebb gyerekeket bevonjuk az iskolai apró-cseprő ügyeibe, de a kicsikre csak nem bízhatunk felelős döntéseket fontos kérdésekben?
  • Ha az iskola kormányzását átadjuk a gyerekek kezébe, azzal vajon nem a káosznak engedünk szabad utat, nem a gyerekeket kényeztetjük el, nem arról van-e szó, hogy a tanárok mindössze annyit tesznek, hogy a könnyebb ellenállás irányába mennek, a szülők pedig egyszerűen csak elhanyagolják szülői kötelezettségeiket? 

A demokratikus nevelés minden korosztálynál, mindenféle környezetben beválik. A könnyebb ellenállás irányába való menéssel épp ellenkezőleg, az iskolákat nemhogy kisebb, de sokkal nagyobb kihívások elé állítja. Egyrészt az egyének és a közösségek igényeinek tiszteletén alapul, másrészt a teljes közösség egy közös cél és a kölcsönös jólét iránti elkötelezettségén. Hiszen a demokrácia is ezekre az értékekre épül. 

Történelmi iskolák, melyek demokratikus modellre épültek:

Ma is működő iskolák


Legfrissebb Híreink

Kezdjünk jövőben gondolkodni!